Amikor 1970 nyarán Indiában voltam, rendkívül meleg volt. Nem volt egyáltalán ásványvizünk, így ittam valamilyen más vizet, amely nem volt felforralva, és mivel nem voltam hozzászokva, sárgaságot kaptam.
Azt mondták, cukornád levet kell innom, és az majd gyorsan meggyógyít. Meglepődtem, amikor azt találtam, hogy a cukornád leve milyen keserű.
Miért? Mert a betegségem miatt a máj nem működött megfelelően és így a cukornád édességét nem, csak egy pokolian keserű ízt éreztem.
Azt mondták, nincs más gyógymód, mint ezt a levet inni. Majd a máj fokozatosan meggyógyult és képes voltam a cukornád levének valódi édességét érezni.
Ugyanez a helyzet a japázással is, az elején az ember nem akarja csinálni, de ha folytatja, akkor folyamatosan kifejlődik, jön az íz. Valamennyi gyakorlást igényel, nem olyan könnyű, ne gondoljátok, hogy bárki meg tudja csinálni. Nem, egyáltalán nem könnyű, időt, erőfeszítést vesz igénybe, de ha fenntartjuk és próbáljuk folytatni, akkor egy nap meglesz az eredmény. Ez a folyamat.
Bhakti Vigna Vinasha Narasimha Maharaja lecke.
2010. május 5., Mayapur
