A kegy intenzitásának érzését azzal a távolsággal mérjük, ami annak az értéke, amit kapunk és az arra való saját érdemtelenségünk között van. Más szóval minél kevésbé tartjuk magunkat kiválónak, annál inkább érezzük a kegyet.
Így, alázatos elmeállapotban nem csak a kegyet fogjuk érezni, miközben a Szent Nevet énekeljük, hanem egy természetes vonzódást is a Szent Név, a kegy adományozója felé.
Dhanurdhara Maharaja: Japa Meditations, 55. oldal