" 'A mauna megköveteli, hogy az ember tartózkodjon az értelmetlen beszédtől, s hogy beszédképességét arra használja, hogy az Úr kedvteléseiről meséljen. Így énekelhet és hallhat az Úrról, hogy tökéletessé tegye az életét.'
Srimad Bhagavatam 3.24.42. vers magyarázat
Sokan közülünk nem tudatosak a következő tényről: nem tudjuk elválasztani magunkat a saját életünktől, abban a pillanatban, amikor leülünk japázni, az elménk - és így minden gondolatunk - jön velünk, és leül mellénk. Következtetésképp, ha tökéletesíteni akarjuk a japázásunkat, tartózkodnunk kell a zavaró, abszurd beszédtől.
Amikor leülünk japázni, az elménk hajlamos arra, hogy bemutassa, mi történt a múltban vagy felméri, hogy mi történhet a jövőben. Ha Krsna-kathát hallgattunk a múltban, és alig várjuk, hogy Krsna-kathát hallhassunk a jövőben, akkor az elménk Krsnával lesz, és nagyon könnyen fogunk tudni énekelni."
Sacinandana Swami, Saranagati Newsletter, 14. szám