patitaḥ skhalito bhagnaḥ
sandaṣṭas tapta āhataḥ
harir ity avaśenāha
pumān nārhati yātanāḥ
Ez néhány gyakorlati példa. Vannak, akik kritizálják a Hare Kṛṣṇa mantra éneklését, nāmnād artha-vāda. Itt a Szent Név dicsősége van leírva, hogy az ember megszabadulhat a bűnös élet visszahatásaitól mindössze azáltal, hogy énekli az Úr Szent Nevét.
Időnként a nem ebbe a vonalba tartozók úgy gondolják, "Ez túlzás. Ez túlzás!" A következő vers, a ... Azt mondja... Ez nem túlzás. Kipróbálhatjátok. Kipróbálhatjátok. És mi a próba? Patita. Amikor egy magas helyről leesel... Mondjuk, hogy leesel a tetőről, patitam. Aztán skhalita, megcsúszol és leesel. Bhagnaḥ: azáltal, hogy leesel, csontodat töröd. Majd sandaṣṭaḥ: valamilyen állat megharap, egy macska, kutya vagy kígyó. Oly sok háziállat van. Aztán tapta: megéghetsz, és āhataḥ: mások megsebesíthetnek.
És ilyenkor a gyakorlatban tesztelheted. Mi a teszt? Harir ity avaśena aha Csak próbáld meg énekelni a Hare Kṛṣṇát. Pumān. Ha valaki így tesz, akkor na arhati yātanāḥ. Azonnal érezni fogod, hogy a sérüléseid nem fognak fájni. Ezt a gyakorlatban láttuk. Még egy kígyóharapástól is megmenekülhetsz.
A szerző sosem mondja, hogy megmenekülhetsz a haláltól, de azt sugallja, hogy kevesebb fájdalmat érezhetsz. Ez egy gyakorlati dolog.
Śrīra Prabhupāda lecke. Śrīmad-Bhāgavatam 6. ének, 2. fejezet, 14. vers
1975. szeptember 17., Vṛndāvana