Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedves a feltételekhez kötött lelkekhez. Habár ez az ember teljesen elfelejtette Nārāyaṇát, a gyerekét mégis így hívta magához: "Nārāyaṇa, kérlek, gyere ide, edd ezt meg! Nārāyaṇa, gyere, idd meg a tejet!" Ezért valahogyan ragaszkodott Nārāyaṇa Nevéhez. Ezt nevezik ajñāta-sukṛtinek.
Annak ellenére, hogy a fiát hívta - anélkül, hogy tudatos lett volna róla -, Nārāyaṇa Nevét énekelte, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének Neve pedig annyira transzcendentálisan hatalmas, hogy ezt az éneklést is számon tartották és feljegyezték.
Śrīla Prabhupāda: Śrīmad-Bhāgavatam magyarázat
6. ének,1. fejezet, 26. vers