J a p a b l o g

Śrīla Prabhupāda azt mondta, az nem igazán hatékony, ha a nap huszonhárom órájában és negyvenöt percében annyi minden másra gondolunk, aztán pedig az utolsó tizenöt percben meditálni kezdünk. Az igazi meditáció azt jelenti, hogy képesnek kell lennünk huszonnégy órán át emlékezni a meditáció tárgyára. Úgy folytatta, hogy a bhaktáknak még alvás közben is Kṛṣṇára kell emlékezniük. Miközben azon gondolkodtam, ez hogyan lehetséges, Śrīla Prabhupāda, mintha csak előre látta volna, miben fogok kételkedni, felfedte, hogy a nap során úgy kell létezni, hogy még este, amikor pihenünk is képesek legyünk Kṛṣṇára gondolni.

Vraja Bihari dasa: Is Remembering Krishna Easy?
In: yogaformodernage.com

Isten Szent Neve teljesen kedvező, ezért aki folyamatosan gyakorolja a

Hare Kṛṣṇa
Hare Kṛṣṇa
Kṛṣṇa Kṛṣṇa
Hare Hare
Hare Rāma
Hare Rāma
Rāma Rāma
Hare Hare

éneklését, annak számára semmi sem lehet kedvezőtlen. Mindössze az éneklés által az ember örökre kevező életkörülmények közé kerülhet.

Śrīla Prabhupāda: A Second Chance
18. Fejezet, Atonement

Kezdd egy saṅkalpával, egy fogadalommal, hogy nem fogsz oda nem tartozó gondolatokkal foglalkozni miközben meditálsz. Gyakorold ezt őszintén egy ideig és Kṛṣṇa válaszolni fog úgy, hogy segít az elmédet Magára összpontosítani. Az odaadás pedig – a szabályozottság súlyának hordozása nélkül – majd természetes módon fog folyni a szívből.

 Dhanurdhara Swami: Monday Morning Greetings 2021
4 – Monday Morning Musings III

Habár Ajāmila leesett az Úr Nārāyaṇának végzett odaadó szolgálat szintjéről és elelejtette a kapcsolatát Vele, Nārāyaṇa nem felejtette el és amikor Ajāmilának a legnagyobb szüksége volt rá, akkor viszonozta bhaktája szeretetét. Így volt Ajāmilának lélekjelenléte, hogy a halálakor Nārāyaṇára emlékezzen.

Śrīla Prabhupāda: A Second Chance
17. Fejezet, Atonement

Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī maṭha-vāsīknak szóló általános utasítása a bhikṣāval kapcsolatban az volt, hogy naponta legalább fél órára és minimum öt házhoz kellett elmenniük a bhaktáknak. Azt mondta:

„Menjetek, és ismételjétek el Kṛṣṇa üzenetét, s miközben mondjátok,
halljátok ti magatok is és így majd megtisztultok.
Ha senki semmit nem fog adni, az emberek legalább látni fognak benneteket
és emlékeztetve lesznek a missziónkra.”

 
Bhakti Vikāsa Swami: Śrī Bhaktisiddhānta Vaibhava. The Grandeur and Glory of Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura.
1. kötet, The Gauḍīya Maṭha

Általában akkor képes valaki a halála idején Kṛṣṇára emlékezni, ha egy életnyi odaadó szolgálat során egy meghitt kapcsolatot alakított ki Kṛṣṇával.

Śrīla Prabhupāda: A Second Chance
17. Fejezet, Atonement

Az, hogy az elméded beleadod az éneklésbe azt jelenti, hogy mindig odafigyelsz és állandóan visszahozod az elmét a mantrára. (úgy, hogy az első Hare-ra figyelsz)

Sacinandana Swami: Śraddhā
Nama Ruci - Chanting With Taste. 1. szám, 3. oldal