[Ajāmila] nemcsak, hogy nem akarta énekelni a Szent Nevet, nemcsak bűnös volt, hanem gyakorlatilag kómában is volt, mivel haldoklott. Testi funkciói mind leálltak, s még csak megfelelően sem tudott énekelni.
Mégis megszabadult minden bűnös visszahatástól. A halál idejében... Miért a halálkor? Amikor alszuk, akkor sem irányítunk egyáltalán. Ajāmila beteg volt, a halál küszöbén, és a fiát hívta. Élete során nem csinált semmi lelki dolgot, mégis felszabadult.
Akkor mit mondhatnánk azokról, akik rendszeresen, a szabályokat követve és sértés nélkül éneklik a Hare Kṛṣṇa mantrát?
Śrīra Prabhupāda lecke. Śrīmad-Bhāgavatam 6. ének, 2. fejezet, 24-25. vers
1971. február 13., Gorakhpur
