Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura az Anubhāṣyájában így ír:
„Az a személy, aki őszinte szolgálatával magára vonta a lelki tanítómester figyelmét, szeret a hasonlóan fejlett Kṛṣṇa-tudatos bhaktákkal énekelni és táncolni. A lelki tanítómester felhatalmazza az ilyen személyt, hogy a világ minden részén felszabadítsa az elesett lelkeket. Azok pedig, akik nem fejlettek, inkább egy magányos helyen szeretik énekelni a Hare Kṛṣṇa mantrát.”
Śrīla Prabhupāda magyarázat
Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā 7. fejezet, 92. vers