Sok japázó elmondta, hogy az elme a japaidő során jön elő a legjobb ötletekkel és tervekkel. Szintén gyakran előfordul az is, hogy az éneklés közepén betegnek érezzük magunkat, fájnak a végtagjaink, és általában kényelmetlenül érezzük magunkat. Majd később, ahogy befejezzük a köreinket, az elmének már nincsenek ötletei, s úgy látszik, a fájdalom is eltűnik.
Miért eredményez az éneklés ilyen rendkívüli reakciót az elme részéről?
Az érett éneklők megosztották ezzel kapcsolatos megvalósításaikat:
Az elme által a japa során, a Hare Kṛṣṇa mantra jóga kellős közepén felajánlott legjobb ötletek és azok megvalósítására irányuló késztetések - csak hogy félretegyük a japát - nem mások, mint az engedetlen elme lázadásának kifejeződései.
Az éneklés összpontosított erőfeszítést kíván. A Hare Kṛṣṇa éneklése során a nem sok fizikai erőfeszítéssel járó, hosszú órákon át tartó ülés könnyű gyakorlatnak tűnik. Az elme ugyanakkor hiperaktív, nem koncentrál a Szent Névre, valamilyen elfoglaltságra van szüksége, s ezért lázad. Ha ehelyett az éneklésre fókuszálunk, próbáljuk a Szent Név szótagjait hallani, az elme végül együtt fog működni, s az összes ötlet, testi fájdalom eltűnik.
Vraja Bihari dasa: Remembering God at the time of death
In: yogaformodernage.com