
A Bhajana-rahasyájában Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura a balszerencse négy csoportját sorolja fel:
– tattva-brahma: az azonosságunkkal kapcsolatos illúzióra épülő filozófiai félreértés, a Legfelsőbb Úrra, a sādhanára és a prema-bhaktira és a Kṛṣṇa-tudat számára kedvezőtlen dolgokkal kapcsolatos illúzió
– aparādha: az Úr Neve, formája, bhaktái és más élőlények elleni sértések
– asat-tṛṣṇā: az átmeneti dolgokra (mint anyagi javak, mennyei kényelem, misztikus erő, személytelen felszabadulás) irányuló vágy
– hṛdaya-daurbalyam: a szív gyengeségem vagyis csalás, hibaleresés, irigység, hírnévre való vágy és a Kṛṣṇával nem kapcsolatos dolgokhoz való ragaszkodás.
Őszintén feltehetjük a kérdés:
„Mégis, mi az, amit tehetek? Amilyen egyszerű és fontos ez a folyamat, egyszerűen még nincs elég ízem sem az éneklésre, sem arra, hogy kṛṣṇa-kathāt hallgassak.”
Bhurijana dasa: Unveiling His Lotus Feet
A Detailed Overview of Srimad-Bhagavatam, Cantos One-Four
50. oldal