J a p a b l o g

De ha otthon jutsz hozzá az ételhez, megeszed, énekled a Hare Kṛṣṇát és visszamész haza, vissza Istenhez. Egyszerű.

Śrīla Prabhupāda: Reggeli séta
1974. január 3., Los Angeles

Énekelj hálával! Soha nem fogsz tudni megfelelően fizetni azért, amit kaptál: Kṛṣṇa Szent Nevét, és nincs semmi, ami egyenlő lenne azzal az örömmel, amit ad.

Hogy teljesen megvalósítottam ezt?
Ahhoz eléggé, hogy hálás legyek Śrī Śrī Gurunak és Gaurāṅgának.
A "köszönöm" hangjai most az éneklésem alapja.

Dhanurdhara Swami: Monday Morning Greetings 2021
19 – Monday Morning Musings V

Śrīla Prabhupāda: A pénzt tehéncsordában és gabonában kell tartani. Ez az indiai gazdaság. Ha sok tehened van, akkor lesz tej és tejtermék is. Ha pedig van gabonád, akkor mi baj lehetne? Otthon készíted az ételedet és énekeled a Hare Kṛṣṇát. Hol itt a gond? Enni akarsz és békésen élni. Ha tehát van gabonád és tejed, ha van elég élelmed, akkor nincs gond. Nem kell ötven mérföldet utaznod a munkába és nem lesz szükséged konzervdobozszerű autóra.

Śrīla Prabhupāda: Reggeli séta
1973. december 31., Los Angeles

A sādhu által képzett hang és a mahāprasāda sem ebből a világból való. Nem azonosak a közönséges hanggal, sem a közönséges étellel, melyek egyetlen célja az érzékek vágyainak kielégítése. Isten szavait és a mahāprasādát – mivel lelkiek – nem lehet élvezni, más szóval nem lehet őket az érzékek kielégítésére használni.

Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura:  Akik Az Úr Hari Kīrtanájában Énekelnek
In: Śrī Kṛṣṇa Kathāmṛta Bindu 83. szám

Karandhara: Most egy olyan törvényt hoztak, hogy a penny, a legkisebb címlet, ami korábban rézből volt, alumíniumból fog készülni, mert réz drága.
Śrīla Prabhupāda: Látjátok?
Bahulāśva: Ha alumíniumból lesz, akkor kevesebbet fog érni, mint egy penny.
Śrīla Prabhupāda: Miért nem cementből? [nevetés] Mivel a törvény alapján mindent elfogadnak. Legyen cementből.
Bahulāśva: Śrīla Prabhupāda, mit tehetünk, hogy megállítsuk ezeket a gazembereket?
Śrīla Prabhupāda: Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát!

Śrīla Prabhupāda: Reggeli séta
1973. december 31., Los Angeles

Az egyik házas barátom, aki nemrég fogadott az otthonukba mūrtikat, a következőt osztotta meg velem:

„Korábban a feleségemmel sokat harcoltunk és most is megvannak a stresszes helyzetek, viszont van egy hatalmas különbség. Amikor a vitatkozás az idegeimre megy, akkor csak kiszállok belőle, leülök a mūrtik elé és japázok pár kört. Majd hirtelen békéssé válok és szeretetet érzek, és ilyenkor képes vagyok visszamenni és őszintén bocsánatot kérni a feleségemtől. Ő pedig azt mondta, amikor elmegyek dolgozni, akkor imádkozva és japázva elidőzik a mūrtikkal, és azután azt gondolja, általában véve megéri élni, és egy értelmes cél miatt velem maradni.”

Vraja Bihari dasa: Deity worship – what’s in it for me?
In: yogaformodernage.com

Nalinīkaṇṭha: Olvastam az egyik könyvben, amit lefordítottál, azt írtad, ahogyan több ember válik Kṛṣṇa-tudatossá, az emberek mentalitása a környéken megváltozik, elvesztik az anyagi élvezetekre való vágyukat.
Śrīla Prabhupāda: Nem. Az anyagi élvezet, élvezni fogod, de nem úgy, mint a macskák és a kutyák. Úgy élvezed majd, mint egy emberi lény. Ez a mi javaslatunk. Nem úgy, mint a macskák és a kutyák. Az nem élvezetes, amikor leülsz a mūrti-szobában énekled a Hare Kṛṣṇát és a filozófiát olvasod? Az nem örömteli?

Śrīla Prabhupāda: Reggeli séta
1973. december 30., Los Angeles