Egyik nap, ahogyan máskor is, Govinda mahāprasādamot vitt Haridāsának, aki viszont azt mondta:
– Mahāprasādamot hoztál, de nem tudom elfogadni. Viszont tiszteletlen sem is lehetek. – ezzel praṇāmját ajánlotta a mahāprasādának és egy nagyon keveset a szájába tett. Govinda elment, és elmondta Caitanyadevának történteket.
Mahāprabhu azonnal elment Haridāsához és megkérdezte tőle:
– Mi a bajod, Haridāsa? Miért nem fogadtad el a mahāprasādát?
– Prabhu, a testem rendben van, de az elmém és az intelligenciám beteg. Képtelen vagyok fenntartani a harināma éneklésére tett fogadalmam, nem tudok minden nap három lakh Nevet énekelni!
– Most hogy már siddha-avasthā (tökéletességet elért személy) vagy,csökkentheted a köreidet.
De Haridāsa nem tett így. Miért nem? Amikor valaki elkezdi megízlelni a Szent Név édességét, akkor természetes módon többet és többet akar énekelni, és nem képes kevesebbet. Haridāsa Ṭhākura ezt szemléltette.
Śrī Śrīmad Bhakti Vijñāna Bhāratī Gosvāmī Mahārāja: Haridāsa Ṭhākura Tirobhāva
In: visuddhacaitanyavani.com
