J a p a b l o g

Amikor egy csepp ízt kapok a Szent Név énekléséből, akkor hevesen imádkozok, hogy nehogy elveszítsem.

De az ima nem elég.

Odaadó életet is kell élnem.

Dhanurdhara Swami: 42 – Monday Morning Musings VII

Madhudviṣa: ... Amikor tegnap beszéltél azzal a pappal, azt mondta, az éneklés anyagi mert a szájból jön és olyan, mint egy anyagi hangvibráció. Lehetséges volna tudományos tesztet végezni az énekléssel, a Hare Kṛṣṇa hangjaival, hogy különbséget tegyünk közte és mondjuk az autó dudájának hangja között? Érzékelhető lenne a különbség?
Śrīla Prabhupāda: Nem, ugyanaz a hang. A hang ugyanaz; amikor nem vagy tiszta, akkor az anyagi. Mint amikor sárgaságtól szenvedsz, a nyelv ugyanaz, de a cukrot keserűnek érzed. Amikor viszont meggyógyulsz, akkor édes lesz.

 
Śrīla Prabhupāda: Reggeli séta
1975. május 20., Melbourne

... lehet, hogy életek millióin keresztül éneklünk, de ha ezt sértéssel tesszük, akkor nem leszünk képesek ízt kifejleszteni és nem fogjuk elérni a Krsna iránti szeretetet. Ezért arra kell fókuszálnunk az energiánkat, hogy minden sértés gyökerére, a figyelmetlen éneklésre lecsapjunk, s ezzel az összes többitől is megszabaduljunk.

Sacinandana Swami: Nama Ruci - Practicing on the Level of Steadfastness
In: Nama Ruci - Chanting With Taste. 4. szám, 3. oldal

Bhakta: Śrīla Prabhupāda, ha valaki jár a templomba, ha rendszeresen jár, és kérdezi a bhaktákat az odaadó szolgálatról, de ha valamilyen ok miatt nem feltétlen... nem megfelelő a számára, hogy a templomban éljen...
Śrīla Prabhupāda: Nem, nem! A templomban élsz vagy a templomon kívül, arra van szükség, hogy kövesd az utasítást. Ha nem a templomban élsz, de japázol tizenhat kört és követed a szabályozó elveket, akkor rendben van. Nincs szükség arra, hogy a templomben élj.

 
Śrīla Prabhupāda: Reggeli séta
1975. május 20., Melbourne

Megtörtént események, mint Haridāsa Ṭhākura története is hitet adnak nekünk, hogy egy nap mi is megízlelhetjük a nektárt, ami a Szent Névben elérhető. Addig is a szentírásba vetett hittel és más őszinte éneklők társaságában alázatosan és imádkozva tovább kell énekelnünk a Hare Kṛṣṇát.

Vraja Bihari dasa: The Supreme Sweetness of Holy Names
In: yogaformodernage.com

Mahārāja Mahindrānandi szervezett egy nagy saṅkīrtana fesztivált, és elment Gaura-kiśora dāsa Bābājī Mahārājához, hogy meghívja. Többszöri kérés után Gaura-kiśora dāsa Bābājī Mahārāja így szólt hozzá:

– Mahārāja, neked sok bérlőd van. Miért próbálsz engem is a bérlőddé tenni? Ahogyan azok végrehajtják az utasításaidat, azt akarod, hogy én is így tegyek?
– Nem, uram, nem. Te az uram vagy, bármit mondasz, azt meg fogom tenni!
– Meg fogod tenni?
– Miért ne tenném?
– Akkor ne menj haza! Ülj le ide és énekeld a Hare Kṛṣṇát! – de Mahārāja Mahindrānandi elmenekült.

Tehát Gaura-kiśora dāsa Bābājīnak jó humorérzéke is volt. Azt mondta: „Ha annyira engedelmes vagy, akkor arra kérlek, hogy ne menj haza. Jobb, ha lemondasz a ruháidról és csak énekeled itt a Hare Kṛṣṇát!”

 
Śrīla Prabhupāda: Lecke
1974. október 6., Mayapur
In: Śrī Kṛṣṇa Kathāmṛta Bindu 89. szám

Időnként tulasī olvasó volt a nyakában vagy azt a kezében tartva a Szent Nevet számolta, máskor viszont szakadt rongyokból csomózott mālān japázott.

June McDaniel: The Madness of the Saints
University of Chicago. Chicago. 1989.
In: Śrī Kṛṣṇa Kathāmṛta Bindu 89. szám