Hetedik sértés: hitetlen embert a szent név dicsőségéről oktatni
"Sradhahina jane nama upadesh, ami azt jelenti, hogy nem szabad a szent név dicsőségéről olyan embernek beszélni, akinek nincs teljes hite Krsnában vagy az Ő szent nevében. Nem lehet ilyen személynek a szent név dicsőségéről beszélni, mert ez egy sértés, a sradhahina jane nama upadesh.
Csak az a személy képesített vagy megfelelő arra, hogy elfogadja a szent nevet, akinek teljes hite van benne. Ezért annak a kötelessége, aki a szent névről tanít másokat az, hogy először hangosan el kell mondania a szent nevet:
HARE KRSNA HARE KRSNA KRSNA KRSNA HARE HARE
HARE RAMA HARE RAMA RAMA RAMA HARE HARE
A hangos énekléssel hitet lehet ébreszteni a hitetlenekben. Ez az első dolog.
Ne mondj semmit a Név dicsőségéről, ne mondj semmit, csak énekelj hangosan, csinálj hangos kirtant, hogy hallja az a személy a transzcendentális hangvibrációt, a legfontosabb dolgot.
Ha megérinti az ilyen személyek fülét, ők fokozatosan hitet fejlesztenek ki benne. Amikor Srila Prabhupada Nyugatra ment, ezt csinálta. Csak fogott egy pár karatalt és rendszeresen kiment valamelyik parkba, ahol a hippik fetrengtek bedrogozva. Srila Prabhupada csak énekelte a Hare Krsnát:
HARE KRSNA HARE KRSNA KRSNA KRSNA HARE HARE
HARE RAMA HARE RAMA RAMA RAMA HARE HARE
csak énekelte, így megtöltötte a teljes atmoszférát ezzel a transzcendentális hangvibrációval, melynek természetes vonzereje van.
Krsna a mindenkit vonzó, és a Szent Neve szintén mindenkit vonz, mivel a neve nem különbözik Tőle, így természetes vonzerővel bír. Ezért ezek a hippik vonzódni kezdtek, és Ő így ültetett hitet, sraddhát beléjük. Majd tanította őket.
Ez az út, másképp - anélkül, hogy ezt csinálnád - ha egy hitetlennek a szent név dicsőségéről beszélsz, sértést fogsz elkövetni."
Gour Govinda Maharaja: Nama Aparadha and Jiva Tattva, 8. oldal
