"Amikor a szentírások a szent név dicsőségéről szólnak, akkor nem túloznak, mivel nem az anyagi hangra utalnak, hanem a lelki hangvibrációra, amely az anyagi hangon keresztül nyilvánul meg, amikor egy képesített személy énekel. A sastra nem a különféle betűkből és szótagokból képzett anyagi hangra utal. A szent név szótagjainak egyszerű ismételgetése nem a valódi szent név.
A következő néhány sloka elolvasása, a meditálás ezeken és a megtanulásuk növeli Krsna szent neve iránti megbecsülésünket és ragaszkodásunkat."
Az éneklés ereje és haszna
vepante duritani moha-mahima sammoham alambate
satankam nakha-ranjanim kalayati sri-citraguptah krti
sanandam madhu-parka-sambgrti-vidhau vedhah karoty udyamam
vaktum namni tavesvar avhilasite brumah kim anyat param
Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, amikor valaki arra vágyik,
hogy szent nevedet énekelje, a bűn reszket a félelemtől,
az anyagi illúzió dicsősége tudatlanul esik össze,
Citragupta, Yamaraja írnoka boldoggá válik,
áhítattal és tisztelettel nézi az éneklő lábujjának körmét,
az Úr Brahma pedig előkészíti a madhu-parkát,
hogy imádja őt.
Ó, Uram, mit többet mondhatnánk ennél?
(Srila Rupa Goswami: Sri Padyavali 20. vers)
Mahanidhi Maharaja: Art of Chanting Hare Krishna, 22. oldal
