A Madhurya Kadambini leírja, hogyan lehet eltörölni a tíz sértést a szent név éneklésével. A megbánás gyakorlata a tíz sértés közül a legtöbb esetében helyreigazító lépésként kerül említésre.
A legtöbb ember jól ismeri ezt a kifejezést, időnként láthatunk vallási szószólókat, táblákkal a kezükben, melyeken ez áll: "Bűnösök! Bánjátok meg bűneiteket vagy égjetek!"
De mit jelent pontosan a megbánás? Az Oxford Zsebszótár szerint a megbánás jelentése a következő: mély bánatot érezni valamely tett miatt, azt kívánva, hogy bárcsak ne tettük volna meg, és annak elhatározásam hogy nem folytatjuk ezt a rossz cselekedetet.
A megbánás szó szinonimái:
szégyenkezés,
megalázkodás,
bűnösség érzése,
lelkiismeretfurdalás.
A teljes megbánás magába foglalja mindezeket a hangulatokat és érzéseket. Ilyen érzések keveredése itatja át és teszi lágyabbá egy bűnbánó bhakta szívét.
Ha egy, a szent név ellen elkövetett sértés után a bhakta őszintén megbánja tettét, azt gondolva, hogy
"Nem kellett volna megtennem, de annyira ostoba vagyok, hogy elkövettem ezt a sértést!",
akkor a Legfelsőbb Úr a valódi megbánása alapján meg fog bocsátani neki. Bizonyos sértések esetén további lépések is szükségesek a semlegesítéshez, de a megbánás mindig jelen kell, hogy legyen.
A megbánás szanszkrit kifejezése az anutapa, mely a tapa szótőből ered, ami azt jelenti, hogy hő, láz, sajnálkozás, szenvedés és fájdalom (fizikai és mentális is). Habár a keresztények azt mondják, ha valaki nem bánja meg a bűneit, annak a pokolban kell égnie, a megbánás, amely magába foglal egy bizonyos fokú elmebeli lázat, önmaga felégeti és megsemmisíti a szívben a bűnöket és a sértéseket. A megbánás tüzét gyakran könnyzápor követi. Az őszinte sírás, amely a megbánás szerves része, segíti a szív további tisztulását.
Néhány, a megbánáshoz kapcsolódó idézet a Vaisnava irodalomból:
'Hallva Jagai és Madhai őszinte megbánását és bánatát, az Úr Gaura így szólt:
"Kegyes leszek hozzátok."'
(Caitanya-mangala, Madhya-khanda, 14. ének)
'Így kiáltva: 'Ó! Ó!' ez a nyomorult személy a kegyért könyörög! Megbánva bűneit, sírva a földön hempereg; 'Ó, Radha-Krsnacandra! Kérlek hallgasd meg érzelemtől elcsukló szavaim! A Te kegyed nélkül életlevegőm eltűnik.'"
(Gita-mala)
'Egy jó lélekben azon nyomban felébred a megbánás, amint valami rosszat elkövet.'
(Srimad Bhagavatam, 1. ének, 18. fejezet, 31. vers)
'A megbánás megszabadítja a bhaktát minden olyan bűntől, amelyet véletlenül követett el. A bhakták természetükből adódóan hibátlanok. Véletlenül elkövetett bűneiket őszintén megbánják, és akaratlan bűnük az Úr kegyéből elég a megbánás tüzében.'
(Srimad Bhagavatam, 1. ének, 19. fejezet, 1. vers)
Mahanidhi Maharaja: Art of Chanting Hare Krshna, 38-40. oldal
