Egy régi iskolai barátom, aki most buddhista, küldött egy rövid üzenetet arra a bejegyzésre válaszul, amelyben a következőt írtam: "koncentrálj a szent névre, állítsd meg az elmét és fedezd fel a lelket."
Így szólt az üzenete: "Nagyon jó. Még egy buddhista is egyetért! (Ez jó?)"
Igen. Ahogyan egy korábbi bejegyzésben elmagyaráztam, a jóga nem egy bizonyos filozófia, hanem egy elme technika, amely minden lelki gyakorlatban alkalmazható, habár a jóga általában a sankhya filozófiához* kapcsolódik.
Például Krsna a Bhagavad-gitában így szól: "Amikor az elme kontrollált, a Felsőlélek elérhető", vagyis itt a jóga isten megvalósítását jelenti. Nem meglepő, különösen a buddhizmusban, hogy ugyanazok a technikák - amelyekről beszéltem - állnak a gyakorlatok középpontjában, jóllehet a buddhizmus és a sankhya célja technikailag eltérő.**
Amikor ma reggel meditáltam, ráébredtem, hogy bár egy Vaisnava is alkalmazza az elme összpontosítását és korlátozását (a jógát) a lélek megvalósításának segítségeként, az ő meditációja mégis több ennél.
Egy Vaisnavának tudatosan érzelmek után kell kutatnia a szívben. Ilyen odaadás nélkül a japázás mechanikussá válik, habár természetesen a japának a jógával (állandó gyakorlás és elkülönülés) kell kezdődnie.
Senki sem maradhat elégedett csak yogi japázóként anélkül, hogy valamilyen szívből jövő érzést ne táplálna a koncentrációja tárgyával szemben.
* - Hat népszerű filozófia létezik Indiában: a vedanta, a mimamsa, a vaisesika, a nyaya, a yoga és a sankhya. Szintén népszerű a filozófiából és a gyakorlatból párokat képezni. A sankhya, mint filozófia össze van kötve a jógával, mint gyakorlattal, ahogyan a vaisesika a nyayával, és a vedanta a mimamsával.
** - A buddhizmus - nem úgy, mint a sankhya - azt tanítja, hogy a tudat (a lélek) nem a tudat tárgyától különálló entitás. Más szóval, habár a buddhizmus ugyancsak használ a jóga technikákat, a célja nem a lélek megvalósítása.
Dhanurdhara Maharaja: Japa Thoughts: Yogic Chanting III.
