A tisztesség jele a magunkról mutatott kép és a valóság közti egyezés. Egy tisztességes bhakta szembenéz az odaadásban elért valós helyzetével.
Ez a legfontosabb a bhakti kultiválásához, ahogyan feltárja az alázatosságot, a bhakti alapját. Jobb nem japázni, és beismerni, mint nem japázni és úgy tenni, mintha japáznánk.
Az őszinteség fogja felnevelni a szerénységet, ami természetes segítség a japázáshoz. És könnyebbé teszi, hogy legalább rögzítsünk valamilyen sztenderdet, aminek megfelelően haladhatunk.
A valódi tisztesség találkozni a fogadalmainkkal, és a tettetés biztosan elpusztítja a fejlődést.
Erkölcs: Ne blöffölj. Legyél, aki vagy és őszintén haladj előre az odaadó szolgálatban.
Sokat japázok, de parikrama nélkül nehezebbnek tűnik fenntartani az összpontosítás erősségét. A parikrama természetesnek tűnik arra, hogy fenntartsuk az odaadó gyakorlataink erejét. Nagyon hiányzik, de most nem mehetek. Még mindig fáj.
Esténként egyszer-egyszer - miután a kötelességeimmel elkészültem - elkapok pár percet a BBC híreiből a rádiómmal. Ma szomorúan hallottam a Queensben történt repülőgép katasztrófáról. Elhangzott egy riport is a helyiekkel.
Értékeltem az egyik tűzoltó életszerű válaszát, amikor a riporter azt kérdezte tőle, hogy ő személyesen hogyan kezeli ezeket az egymás utáni válságokat.
"Szerencsétlen helyzet, de kataszrófa-szakértőkké válunk."
Ez a válasz nagyon tényszerű volt, és egy univerzális üzenetet is megértettem. Az anyagi élet katasztrófák egymásutánja, és amikor meghalunk, az a végső katasztrófa. Nekünk is katasztrófa szakértőkké kell válnunk, és végül foglalkoznunk kell az elkerülhetetlen halállal.
Mindannyiunknak katasztrófa szakértővé kell válnunk azáltal, hogy a tiszta japázás szintjére fejlődünk és így túllépünk az anyagi világ kettősségein.
Katasztrófa szakértők leszünk?
Dhanurdhara Maharaja: Japa Thoughts IV.
