Ramanujacarya a Vaibhava sampradaya nagyszerű acaryája volt. A lelki tanítómestere adott neki egy mantrát:
"Kedves fiam, énekeld ezt a mantrát halkan. Senki nem hallhatja. Ez nagyon..."
Ezután Ramanujacarya megkérdezte, hogy "Mi ennek a mantrának a hatása?"
"E mantra éneklésével, és az ezen való meditálással eléred a felszabadulást." - felelte a lelki tanítómestere.
Erre Ramanujacarya azonnal kiment az emberek közé, és egy nagy tömeg előtt így szólt:
"Énekeljétek ezt a mantrát, és fel fogtok szabadulni!"
Amikor visszament a lelki tanítómesteréhez, az nagyon mérges volt rá, s így szólt hozzá:
"Mondtam neked, hogy halkan énekled!"
Erre ő: "Igen, elkövettem egy sértést. Bármivel is akarsz büntetni, megteheted. De mivel azt mondtad, ez a mantra felszabadít, nyilvánossá tettem. Hadd hallja mindenki és hadd szabaduljanak fel!
Én menjek a pokolba, nem bánom! Nem követtem az utasításodat, megyek a pokolba. Fel vagyok készülve.
De ha ennek a mantrának az éneklésével bárki felszabadulhat, akkor széles körben kell terjeszteni!
A lelki tanítómestere megölelte és így szólt:
"Te nálam is nagyszerűbb vagy!"
Látjátok?
Ha egy mantra ekkora erővel bír, akkor miért kellene titkosnak lennie? Terjeszteni kell!
Az emberek szenvednek.
Ezért Caitanya Mahaprabhu ezt mondta:
"Énekeljétek ezt a Hare Krsna mantrát! Bárki, aki hallja... még a madarak, a vadállatok is ha hallják, fel fognak szabadulni."
Ez minden.
Srila Prabhupada: Szobai beszélgetés, London, 1969. szeptember 11.
In: Advaita Candra dasa et.al.: Chanting Hare Krishna (e-book).
