Fakir Mohan prabhu mondott egy hasonlatot, amiben a gurut egy tehénhez, a tudást, amit ad a tejhez, a tanítványt pedig szerető borjához hasonlítja.
Gondolatának a lényege az volt, hogy anélkül, hogy a guru ne tekintene úgy a tanítványára szeretettel, mint egy tisztelettudó fiúra vagy lányra, a tudás nem képes természetes módon áramlani, ahogyan a tehén sem képes megetetni anélkül a borját, hogy látná.
És ahhoz, hogy tejet kapjunk, kell még valami: fű.
A Harināma a fű.
Még ha valaki hallja is a gurutól, anélkül, hogy Harināmát ajánlana, a tudás nem fog megnyilvánulni.
Dhanurdhara Mahārāja: Govardhana Fakir Mohan have class. 2000. október 26.
In: wavesofdevotion.com
