Miközben japáztam, volt egy gondolatom a ceto darpana marjanam-ról, azaz arról, hogy mit is jelent az, hogy az éneklés tisztítja a szívet.
Először a tapasztalatomat írom le, majd a megvalósításom.
Tapasztalat: Ma reggel a szokásosnál jobban japáztam. Megnyilvánult a valóság pillanatában az, hogy elfordultam Krsnától, és a jelenlegi természetem és létezésem, melyet annyira dédelgetek, valójában egy rendellenesség.
Ez fájdalommal töltött el. A koncentrációm nem volt teljesen világos, de erősen éreztem, hogy ez a fájdalom a japázásban egy nélkülözhetetlen szint, és anélkül, hogy üdvözölném ezt a fájdalmat és mély bűntudatot éreznék amiatt, hogy elfordultam Krsnától, a japázásom nem válhat mélyen őszintévé és tisztává.
A lélektanom egy aspektusát is észrevettem, azt, amit én indokolatlan optimizmusnak nevezek.Ez ellenáll a valóságnak és próbál tompává válni a garantált szenvedés egészséges pesszimizmusával szemben.
Szenvedtem, de imádkoztam, hogy megláthassam a valóságot, a leesett helyzetem, és hogy őszintén imádkozhassak menedékért.
Dhanurdhara Maharaja: Vasant Falls Japa Thoughts XII. 2002. április
(a következő, holnap délutáni részben olvashatjuk Dhanurdhara Maharaja megvalósítását)
