Egy bhakta nem vágyik arra, hogy lássa Krsnát, egyszerűen elégedett azzal, ha hallja Krsnát. Végül a látás is ott lehet, de a hallást nem szabad kevésbé fontosnak tekinteni.
Vannak dolgok, amiket látunk, de nem hallunk. A szél fújhat a fülünk mellett, és halljuk, de nincs lehetőségünk látni is a szelet. Mivel a hallás nem kevésbé fontos, vagy kevésbé hatásos, mint a látás, ezért hallhatjuk Krsnát és a jelenlétét a hangon keresztül megvalósíthatjuk.
Sri Krsna saját maga mondja, "Nem vagyok a hajlékomon, sem a meditáló yogik szívében, hanem ott vagyok, ahol tiszta bhaktáim énekelnek."
Srila Prabhupada: Rāja-Vidyā: The King of Knowledge.
