Ez egy fejlett bhakta jellemzője. Nama-gane sada ruci: az ilyen bhakta sosem fárad el a japázástól, az énekléstől, a táncolástól. A sada szó azt jelenti, hogy mindig, a ruci pedig azt, hogy íz. Egy bhaktának mindig van íze énekelni a Hare Krsnát: Óh, nagyon jó!
Hare Krsna
Hare Krsna
Krsna Krsna
Hare Hare
Hare Rama
Hare Rama
Rama Rama
Hare Hare
Ez az íz. Természetesen idő kell, hogy ez az íz megjelenjen, de amikor Rupa Gosvami énekelt, akkor így gondolkozott:
"Csak egy nyelvem és csak két fülem van. Mit érthetnék meg az éneklésből? Ha millió nyelvem és trillió fülem lenne, akkor képes lehetnék valamit megízlelni az énekléssel és a hallással."
Természetesen nem szabad Őt utánozni, hanem a Krsna-tudatos mozgalom bhaktáinak legalább nagyon figyelmesen kell lejapázniuk a napi minimumként meghatározott tizenhat körüket.
Nama-gane sada ruci: növelnünk kell a Hare Krsna éneklése és a japázása iránti ízünket.
Srila Prabhupada: Teachings of Queen Kunti
