Semmi nem változott a napi rutinomban. Ugyanabban az időben keltem, ugyanúgy japáztam.
Az eredmény mégis jobb volt; a japázásom tisztább és lényegesen odaadóbb volt.
A megvalósítás: a siker nem kizárólag az erőfeszítésből származik. Szükség van kegyre. Ha kizárólag az erőfeszítésünkre hagyatkozunk, akkor nem a megfelelő elmeállapotban fogunk japázni. Ha egy alárendeltségi hangulatban japázunk, bízva Krsna kegyében, akkor bizonyos mértékben már meg is kaptuk ezt a kegyet, a hangulatunk már alázatossággal és odaadással van átitatva.
Japázz, imádkozz, japázz, könyörögj a kegyért!
Vegyél teljes menedéket Govinda lótuszlábánál!
Ha a japázásod nem jut el erre a pontra, akkor az igazi japázás nem kezdődött el.
Srila Bhaktisiddhanta ezért így figyelmeztet:
"Legyen a japázásod szívből jövő, ne felszínes!"
Srila Prabhupada elmagyarázza az Úr eléréséhez vezető munka és kegy közötti kapcsolatot, amikor Narada Muni kudarcára hivatkozik, hogy újra láthassa az Urat ugyanannak a folyamatnak a segítségével, mellyel korábban elérte a társaságát:
"Amikor úgy akarja, elégedetté válva az őszinte erőfeszítéssel, amely a teljesen az Ő kegyétől függő odaadó szolgálatra törekszik, akkor Saját akaratából láthatóvá válhat." (Srimad-Bhagavatam 1. ének, 6. fejezet, 19. vers, magyarázat)
Dhanurdhara Maharaja: Govardhana Japa Thoughts. 2002. november 13.
In: wavesofdevotion.com
