Advaita Acarya így tűnődött: „Ha Sri Krsna megjelenne inkarnációjában, személyes példájával Maga prédikálhatna az odaadásról.
Ebben a Kali-korszakban nincs más vallás, mint az Úr szent nevének éneklése. De hogyan fog e korban megjelenni az Úr inkarnációja?
Megtisztult elmével fogom imádni Krsnát. Alázatosan, szüntelenül könyörögni fogok Hozzá.
Nevemre - Advaita - akkor leszek majd méltó, ha képes leszek Krsnát arra ösztönözni, hogy elindítsa a szent név éneklésének mozgalmát.
Sri Krsna, aki nagyon szereti bhaktáit, eladja Önmagát annak a bhaktának, aki csupán egy tulasi levelet vagy egy tenyérnyi vizet felajánl Neki.
Advaita Acarya így tűnődött a vers jelentésén: „Az Úr Krsna nem találja a módját, hogyan fizesse vissza az adósságot, amellyel annak tartozik, aki tulasi levelet és vizet ajánl fel Neki, ezért azt gondolja: Nincs olyan kincs a birtokomban, amely egyenlő lenne egy tulasi levél és egy kis víz értékével. Az Úr ezért oly módon egyenlíti ki adósságát, hogy Önmagát kínálja fel a bhaktának.” Így töprengett az Acarya, majd imádni kezdte az Urat.
Sri Krsna lótuszlábára gondolva szüntelenül tulasi bimbókat ajánlott fel a Gangesz vizében. Hangos kiáltásokkal könyörgött Sri Krsnához, s ezzel lehetővé tette megjelenését.
Sri Caitanya alászállásának legfőbb oka tehát Advaita Acarya könyörgése volt. Az Úr, a vallás védelmezője bhaktája vágyából jelenik meg.
Srila Prabhupada: Sri Caitanya Caritamrta, Adi-lila, 3. fejezet, 109. vers
