Két alapvető aspektusa van a japázásnak; a hallás és az éneklés.
Amikor azt várjuk, hogy emelkedjen a japázásunk minősége, akkor fókuszálhatunk arra, hogy szívből japázzunk, vagy arra, hogy feszült figyelemmel halljuk a mantrát. Mindkét módszert nehéz minősíteni, de mi egy egyszerű, ötfokozatú skálát ajánlunk. Lehet mind a tizenhat kört mérni, de lehet, hogy kevesebbet hasznosabb.
A japa ima-minősége
Srila Prabhupada azt mondta, hogy a japázásunknak egy gyerek szülei utáni sírásához kell hasonlítania.
Az egyik lehetséges reform az, hogy mérjük, hogy milyen gyakran sikerül az igazi könyörgésig eljutnunk japa közben. A mérés abban segít, hogy ezt a mentalitást a tudatunk előterében tartsuk.
(Egy figyelmeztetés: amikor ilyesmit kezdünk el mérni, akkor könnyen elkeseredhetünk a lassú eredmény miatt. El kell fogadnunk, hogy szembesülünk a problémával és fel kell ismernünk, hogy ha csak egy nap egyszer könyörgünk, már az is egy világnyi fejlődés az "automata pilóta üzemmód"-hoz képest, ahol legtöbbünk tölti a japaidejét.)
Az imádkozás minőségének egy másik megközelítése az, ha minden kör, vagy minden két kör között olvasunk egy imából (mint például a Siksastakam vagy a Kabe Habe Bolo) egy versszakot. Ezeket az imákat használhatjuk inspirációforrásként.
Radha Vallabha dasa: Japa Reform Handbook
