Amikor valaki szerető kapcsolatot kezdeményez másvalakivel, ezzel együtt jár annak a felelőssége, hogy működővé és növekvővé tegyék ezt a kapcsolatot. Ezért tudni kell, hogy a kapcsolat több, mint csak állandóan együtt lenni. Hasonlóan a Szent Név japázása egy nagyobb folyamat része, mely által megfelelő tudatban fogadhatjuk el a Szent Nevet.
Ez a folyamat az odaadó szolgálat, ahogyan azt Srila Prabhupada és a korábbi acaryak adták. Megfelelő követés nélkül az odaadó szolgálat folyamata olyan, mintha füsttel akarnánk megfőzni az ételt, 300 évet venne igénybe.
Az Úr szolgáinak a szolgálatával fokozatosan meg lehet szerezni az ilyen szolga tulajdonságait és így lehet az Úr dicsőségének hallására és éneklésére képesítetté válni. Ezt javasolja a Bhagavatam Első ének 2. fejezetének 16. verse. Mindezzel együtt kultiválni kell az éneklésnek kedvező tulajdonságokat, mint az alázatosság, tolerancia, nem várni el tiszteletet, és a másokhoz való tiszteletteljes viselkedés gyakorlása, ahogyan ez a Siksastaka imában áll:
Az Úr Szent Nevét alázatos elmével kell énekelni, alacsonyabbnak gondolva magunkat az utcán heverő szalmaszálnál, türelmesebben, mint egy fa, minden hamis tekintélytől mentesen, s készen arra, hogy minden tiszteletet megadjunk másoknak. Ilyen lelkiállapotban lehet az Úr Szent Nevét állandóan énekelni. (Siksastaka 3. versszak)
Candramauli Maharaja: A Stronger Taste for the Holy Name
In: Reflections. A Newsletter from His Holiness Bhakti Tirtha Swami. 2011. december, 4. oldal
