Az éneklésnek három szintje van. Kezdetben valaki sértésekkel japázik. Tíz sértés van, ahogyan ezt már sokszor elmagyaráztuk. Ha sértéssel japázunk, az egy szint. Ha sértés nélkül, az is egy szint. És ha tisztán, az is... A sértés nélküli még nem tiszta. Próbálsz sértés nélkül japázni, de még ott vannak a sértések. De amikor a japázás tiszta, az a siker. Nama, namabhasa és suddha-nama. Tehát a célunk... Ezt már elmondtuk. Meg fogod találni, a Caitanya-caritamrtában van egy párbeszéd Haridasa Thakura és egy brahmana között.
Tehát az énekléssel eljuthatunk a tökéletesség legmagasabb szintjére. Az elején lehetnek sértések, de ha próbáljuk elkerülni a sértéseket, akkor az a namabhasa. A namabhasa azt jelenti, hogy igazából még nem a tiszta név, de majdnem tiszta. Namabhasa és Suddha-nama.
Amikor valaki Suddha-namát énekel, Isten Szent Neveit, akkor ő a Krsnával való szeretetteljes kapcsolat szintjén van. Az a tökéletes szint. És a namabhasa szinten, ami nem tiszta, hanem egy átmeneti a tiszta és a sértő között, ott van a mukti. Muktává, az anyagi kötöttségtől mentessé válsz. És ha sértéssel japázunk, akkor itt maradunk ebben az anyagi világban.
Srila Prabhupada Srimad-Bhagavatam lecke, 1. ének, 16. fejezet, 26-30. versek. 1974. január 23., Hawaii
