Az egyik vezető azt mondta, hogy nehéz volt a bhaktákat rávenni arra, hogy korán reggel takarítsanak, mert mindannyian be akarták fejezni a japájukat. Prabhupada erre azt mondta, hogy először takarítani kell, és máskor japázni. Hangsúlyozta, hogy anélkül, hogy kész lenne dolgozni, senkinek nem lehet megengedni, hogy csatlakozzon.
"sri-vigraharadhana-nitya-nana-srngara-tan-mandira-marjanadau" Ez mind a templom. Nem egy közönséges hotel, egy ingyenszálló. Ha nem képesek a helyről úgy gondoskodni, mint egy templomról, akkor menniük kell. Csak esznek, alszanak, ez minden és nincs munka. Ügyeljetek arra, hogy ne csináljanak belőle ingyenszállót, ahol esznek és alszanak.
Ezt ne engedjétek!
Tisztaságnak kell lennie!
Miért este? Minden reggel ki kell takarítani és felmosni. Hagyják a japát, első a takarítás. Japa címszóval csak szundikálnak és minden piszkos. Ezt az ostobaságot nem lehet megengedni. Kérjétek meg őket, hogy ne japázzanak. Mindenek előtt a takarítás. Majd aztán a japa.
In: Hari Sauri dasa: A Transcendental Diary. Travels with His Divine Grace A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada. 272. oldal
