Számomra a jó japa meditáció egy belső szükségletben összegezhető.
Mennyire van szükségem a Szent Névre, nem csak a megértés szintjén, hanem a szívemből?
Mi teremti meg ezt a szükségérzetet?
Csak az alázat. Annak mértéke, hogy mennyire valósítjuk meg alázatosan azt, hogy a létezésünk, a fenntartásunk és még az odaadásunk is túl van a saját erőnkön, az, hogy milyen mértékben érezzük, különösen a Szent Név kegyének szükségét.
Hogyan érhetjük el ezt az alázatosságot?
Egy dolog, amit tehetünk az, hogy beismerjük ami nyilvánvaló: Isten kegyén kívül minden kudarcba fullad, vagy kudarccal fog végződni.
A lelki életben minden alapja az alázatos hangulat. Anélkül, hogy Isten kegyének szükségét mélyen éreznénk, a valódi lelki élet nem kezdődik el, és a nama bhajana ízetlen marad.
Dhanurdhara Maharaja: Japa Thought. 2011. február 26., Vrndavana
In: wavesofdevotion.com
