Majd Bhaktivinode idéz egy verset a Hari-bhakti-vilasából (20.370), ami minden anartha gyökerét, a pratisthát, a hírnévre és a tekintélyre való vágyat írja le.
sarva-tyage’py aheyayah sarvanartha-bhuvas ca te
kuryuh pratistha-visthaya yatnam asparsane varam
Habár valaki képes lehet mindent feladni, a személyes tekintélyre való vágy az,
amelyet a legnehezebb. Mivel ez minden anartha forrása,
gondosan olyan messze el kell kerülnie, mint azt az ürülékkel tenné.
Pratistha vagy a hírnévre és a pozícióra való vágy megmérgezi a bhajanánkat, ezért távol kell tartani, mint az ürüléket.
Egyszerűnek kell lennünk, és el kell fogadnunk bármilyen helyzetet, amit guru és Krsna ad. Fel kell adni azt a vágyat, hogy mindenki rájöjjön, milyen nagyszerűek is vagyunk, vagy azt, hogy valamilyen tiszteletbeli pozíciót kapjunk a vaisnavák közösségében. Bhaktivinode azért imádkozik, hogy bhangi, a legalacsonyabb kasztból származó személy, egy utcaseprő lehessen a bhakták közösségében.
Madhavananda dasa: Lecke a Bhajana-rahasyáról.
2013. október 30.
