Miközben japázunk, azt a hangulatot kell fenntartanunk, amely ebben a következő gyönyörű imában kerül kifejezésre:
Bárcsak az elmém örökké vágyna arra, hogy lásson Téged, ahogyan a repülni nem tudó madárfiókák vágynak arra, hogy anyjuk visszatérjen és megetesse őket, ahogyan a borjak nyugtalanul várják, hogy ihassák anyjuk tejét, és ahogyan egy feleség merül el az otthontól távol lévő férjéről szóló gondolataiban.
Srimad-Bhagavatam 6. ének, 11. fejezet, 26. vers
Ez az idézet kifejezi egy bhakta Krsnával meglévő kapcsolatának megtapasztalására és az Ő - mint egy feleség a férje - szolgálatára irányuló hatalmas mohóságát. Ezen kívül utal az olyan japázásra is, amely a már elnyert kegy iránti hálát és megbecsülést mutatja, ahogyan azt az első két hasonlat festi le. Mindemellett bizonyosan leírja a Krsna-tudatban való fejlődés kulcsát is, ami a vágyakozás.
Sacinandana Swami: Nama Rahasya.
The Confidential Secrets of Chanting the Holy Name in Perfection. 52-58.oldal
