De Srila Visvanatha Cakravarti Thakura egy mélyebb értelmezést ajánl.
Azt mondja, hogy a boldogság és a boldogtalanság is a bhakti eredménye. A boldogság akkor jön, ha a bhaktit megfelelően végezzük, és akkor ébred szenvedés, amikor a bhakták aparádhákat, sértéseket követnek el.
Ám az édes és a keserű eredmény is egyszerűen Krsna kegye.
"Ez épp olyan, mint amikor az apa időnként tejet ad inni a fiának, máskor pedig keserű, nimba levelekből készült italt. A bhakta így gondolkodik: Én nem tudom, de az Úr igen, ahogyan egy apa, hogy mi a jó és mi a rossz számomra. Olykor megölel és csókol, máskor megver. Nekem, az Ő bhaktájának egyáltlán nincs hatalmam sem a karma, sem az idő felett. Egyedül Ő, a kegyén keresztül, teszi lehetővé számomra, hogy boldogságot és boldogtalanságot tapasztaljak és szolgáljam Őt." Az ilyen bhakta ugynúgy értékeli a helyzetét, mint Prthu király, amikor ezt mondta: "Ó, Uram, kérlek add nekem azt, bármi is legyen, amit számomra a legjobbnak vélsz, mint egy apa, aki nem vár a fia kérésére, hanem mindent az ő hasznáért cselekszik."
Sacinandana Swami: Nama Rahasya.
The Confidential Secrets of Chanting the Holy Name in Perfection. 50. oldal
