A ma reggeli meditációm során ráébredtem arra, habár egy Vaisnava használja a koncentrációt és az önmérsékletet (jógát), hogy megvalósítsa a lelket, nem maradhat csak azzal elégedett, ahogy egy mantrázó jógi.
Az ő meditációjának ennél többnek kell lennie. Egy Vaisnavának kutatnia kell a szívében valamilyen odaadó érzést. A spontaneitás nélkül az éneklés mechanikussá válik, habár természetesen az éneklésnek a jógával (folyamatos gyakorlás és elkülönülés) kell kezdődnie.
Dhanurdhara Maharaja: Yogic Chanting III.
In: Dhanurdhara Maharaja: Japa Meditations, 41. oldal
