Radharani egy pillanatig csöndben maradt, majd így szólt a barátnőihez:
jamuna tatini kule, keli kadambera mule
more laye calalo tvaraya
antimera bandhu haye, jamuna-murtika laye,
sakhi mora lipa sarva-gaye
syama-nama tad-upari, likha saba sahacari
tulasi-manjari diyo taya
amare bestana kari, bala sabe hari hari,
jakhana parana bahiraya
Azonnal vigyetek a Yamuna partjára, mivel Ő olyan kedves nekem. Ott tegyetek egy Keli-kadamba fa alá. Ők most a legjobb barátaim, így az életem végén. Hozzatok iszapot a Yamunából, kenjétek be vele az egész testem és írjátok bele, hogy "Syama, Syama, Syama, Syama, Syama, Syama, Syama." Néhány tulasi-manjarit helyezzetek ezekre a Nevekre. Majd minden kedves sakhim üljön körém, mikor eltávozik az életem és énekeljétek:
Hare Krsna
Hare Krsna
Krsna Krsna
Hare Hare
Hare Rama
Hare Rama
Rama Rama
Hare Hare.
Sri Srimad Gour Govinda Swami Maharaja: Radha elkülönülést érez.
In: Madhavananda dasa: When Good Fortune Arises. 432. oldal