Akkor érzékeljük az időt, amikor a múltban a vagy a jövőben vagyunk. A jelenben összpontosítva nincs idő. Amikor hálában és alázatosságban élünk, akkor boldogok és jelen vagyunk, máskülönben bánkódunk (a múlt miatt) vagy vágyakozunk (a jövőért), és az idő leigáz.
Így tehát a hálával és alázattal történő japázás túllép az időn. Ha japa során nem összpontosítunk, és a jövőben élünk, azt gondolva, "Mikor fogom befejezni?", akkor két kör két órának, vagy még többnek tűnik. Ha koncentráltak vagyunk, akkor a japázással töltött órákat pillanatoknak érezzük.
Dhanurdhara Maharaja: Monday Morning Greetings #32 – More is Less: The Secret of Chanting.
2016. augusztus 29.
In: wavesofdevotion.com