Azt legalább tudjuk, hogy az éneklés az út, még ha ez egy elvont dolog is marad. Ezért vagyunk szerencsések és szerencsétlenek is egyben. Nincs esély, hogy megtervezzük az előrehaladásunkat. Azt tudjuk, hogy nem akarunk érzékkielégítést kipréselni a japázásból, de közben odafigyelni sem tudunk.
Lehet, hogy túl büszkék vagyunk.
Visszautasítjuk, hogy meglássuk azt a nyilvánvaló következtetést, hogy sértők vagyunk és meg lettünk fosztva az önmegvalósítástól.
Ha hamis egó nélkül el tudjuk fogadni, hogy a helyzetünk a fűszáléval egyenlő, akkor a könnyek, és a meghódolás a Szent Névnek jönni fog.
Satsvarupa dasa Goswami: Begging for the Nectar of the Holy Name.
112. oldal