Egy régi barátom látogatott meg ma reggel. Ő egy komoly, igen tanult, de nem annyira ismert lelki gyakorló. [...]
Azt is mondta, hogy időnként miközben énekel, Rādhā és Kṛṣṇa formáján is meditál. Ellenkeztem, s nem feltétlen azért, mert nem értettem vele egyet, hanem azért, mert látni akartam a reakcióját.
- Nekünk csak hallanunk kell a Nevet! - mondtam kihívóan.
- De a Névben ott van az Úr formája! Oly sok évnyi éneklés után gondolnunk kell Kṛṣṇára! Ez a sādhana-bhakti és Śrīla Prabhupāda összes tanításának lényege valamint az élet célja! A boldogságom a Kṛṣṇára való gondolásból fakad, s ez spontán módon történik, amikor az ember énekel.
Dhanurdhara Maharaja: Japa Meditations, 68. oldal
