Bilvamaṅgala Ṭhākura egy bhakta volt, de túlságosan ragaszkodott egy Cintāmaṇi nevű prostituálthoz. Annyira vonzódott és ragaszkodott hozzá, hogy megőrült.
Egyszer egy igen heves vihar volt, szakadó esővel, s ez az egész földterületet elárasztotta. Ez a nap volt a pitṛ-śrāddha-divas napja, s a védikus írások szerint Bilvamaṅgala Ṭhākurának áldozatot kellett ajánlania az eltávozott apjának. Ezen a napon az ember nem követhet el semmilyen bűnös cselekedetet, hanem Kṛṣṇára kell gondolnia és Kṛṣṇa, Viṣṇu Nevét kell énekelnie. De ő annyira ragaszkodott ehhez a prostituálthoz, hogy állandóan rá gondolt. "Hogyan tudok odamenni?" Annyira megbolondult, hogy a szakadó eső és a viharos, sötét éjszaka ellenére elment otthonról, hogy lássa Cintāmaṇit.
Annyi víz volt, minden el volt árasztva. Egy holttest úszott Bilvamaṅgala Ṭhākura felé, aki azt hitte, hogy egy csónak. Ez az őrült alak olyan lett, mint egy vak, kāmāndha, a kéj elvakította. Annyira elvakult, hogy ezt a hullát használta csónaknak, és annak segítségével a felszínen maradva érte el a prostituált házát.
Śrīla Gour Govinda Swami Mahārāja: Suddha-Nāma Bhajana. Chanting The Pure Name.
31-32. oldal
