Ma a viśrambheṇa guroḥ sevāért, a guru bizalmas és ragaszkodással teli imádatáért szól az imám. Ez a ragaszkodás természetesen továbbítódik Śrī Kṛṣṇához, Aki a lelki tanítómesterünk élete és lelke. Ha a bhakta az ilyen szeretet híján van, akkor hogyan lehetne szeretete Isten felé? Beléphet-e bárki valóban Vṛndāvanába ilyen bensőséges szeretet nélkül?
Ezért a Szent Névben és a missziójában a viśrambheṇa guroḥ sevāt keresem. Az ilyen szívből jövő érzés a lelki élet alapja, ez az, amit Śrīla Prabhupāda példaként adott, s ez volt a fő bhajana-śikṣāja, lelki gyakorlatokra vonatkozó utasítása, de ez egy nem olcsó dolog.
Őszinte szándékra van hozzá szükség, és a Szent Név kegyére.
Dhanurdhara Maharaja: Japa Meditations, 69-70. oldal
