Lassan és gondosan kezdtem el japázni. Jól hallottam, de meglepődtem, hogy fél óra alatt alig fejeztem be négy kört. A japázásom végére, ugyanennyi idő alatt közel hat kört sikerült, és kevesebb erőfeszítéssel még jobban is hallottam.
Azt vettem észre, hogy amikor kezdtem, az elmét az akaraterővel győztem le, valamiféle jógikus módszerrel. Ugyanakkor a végére jobban összpontosítottam a szívre, a hozzáállásomra és a hangulatra. Rájöttem, hogy habár fontos a japázást egyfajta fegyelmezésként elfogadni, ugyanolyan fontos gyakorolni a megfelelő hangulatot is, melyben az ember japázik, ami pedig leginkább az alázatosság.
Dhanurdhara Maharaja: Japa Meditations, 70. oldal
