Egy sādhu szintén lehet beteg, ez pedig Kṛṣṇa kegye.
tat te ’nukampāṁ su-samīkṣamāṇo
bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam
hṛd-vāg-vapurbhir vidadhan namas te
jīveta yo mukti-pade sa dāya-bhāk
"Kedves Uram! Az, aki őszinte és mély meggyőződéssel várja,
hogy indokolatlan kegyedben részesítsd, miközben
mindvégig türelmesen szenved múltbeli bűnös tettei visszahatásaitól,
s szívével, szavaival és testével tiszteletteljes hódolatát ajánlja Neked,
az biztosan alkalmas a felszabadulásra, mivel az jogos követelésévé vált."
Ez anukampām, Kṛṣṇa kegye. Haridāsa Ṭhākura minden pillanatban a tiszta Nevet énekelte, háromszázezer Nevet énekelt. Sosem evett és sosem aludt. Milyen teste volt? Siddha-deha, nem anyagi test. Nem volt igénye az evésre, az alvásra, a nemi életre és a védekezésre, teljesen lelki teste, siddha-dehája volt. Háromszázezer tiszta Név énelése: állandóan Kṛṣṇával volt. De rendkívüli módon meggyötörték. A pāṣaṇḍīk huszonkét piacon keresztül vonszolták, annyira megverték, hogy vérzett és kilátszott a csontja.
Miért kapta ezt? Elfogadta, hogy "Kṛṣṇa annyira kegyes velem! Én egy nagyon bűnös ember vagyok. Kṛṣṇa nagyon kegyes, hogy csak egy könnyű büntetésben részesít! Nagyon komoly, kemény fenyítést érdemlek, de Ő olyan kegyes, hogy csak egy könnyű verést kapok. A fejemet kellene levágni, de csak az ujjamat vágják." Így fogadta el. Egy Vaiṣṇava így fogadja el a büntetést. Ez a kegy - tat te ’nukampāṁ. Elfogadta és tűrte.
Ha Hari-kīrtanát végzel, akkor megkapod a tolerancia erejét, taror iva sahiṣṇunā. Csak tűrj! Haridāsa Ṭhākura sosem zavarodott meg. Nem érzett fájdalmat sem. Egyáltalán semmilyen fájdalmat nem érzett. Bármi más meghalt volna, de ő nem halt meg. Milyen teste volt? Békésen, boldogan csak énekelte a Hare Kṛṣṇát.
Śrīla Gour Govinda Swami Mahārāja: Suddha-Nāma Bhajana. Chanting The Pure Name.
55. oldal
