Ha a halál pillanatában valaki a Hare Kṛṣṇát énekli, akkor ő egy dicső személy. Nāsty atra saṁśayaḥ. Itt a Bhagavad-gītāban világosan az áll, hogy nāsty atra. Anta-kāle, a halál pillanatában... Elmondtam már néhányszor, hogy a halál pillanatában kerül sor a tesztre.
Van egy bengáli mondás: bhajan koro pūjān koro murte jānle haya. A lemondásaid, vezeklésed, a Szent Név éneklésed, s mindezen dolgok... Pontosan úgy, mint egy vizsga. Az iskolában, mielőtt felsőbb osztályba kerülne, az embernek vizsgáznia kell, s ha sikeres, akkor léphet tovább. A mi továbblépésünk, hogy hová kerülünk, a halál pillanatán múlik. Tathā dehāntara-prāptiḥ. Le fogjuk cserélni... A halál azt jelenti, hogy lecseréljük a testet. Ez a testcsere pedig a halál pillanatában dől el.
Már megvan, hogy milyen testünk lesz, de a végső döntésre a halál pillanatában kerül sor. Ezt mondta Kṛṣṇa. Hogy ez a teszt... Ti... Ezt mindenki megértheti.
Ha a halál pillanatában az ember a Hare Kṛṣṇát énekli, akkor biztosra vehetitek, hogy Vaikuṇṭhára ment. Semmi kétség. Anta-kāle. És még ha sértést is követett el, az nem fog számítani, mert a halála pillanatában kimondta a Szent Nevet. Ez egy különleges szempont. Anta-kāle.
Śrīla Prabhupāda lecke. Śrīmad-Bhāgavatam 6. ének, 2. fejezet, 13. vers
1975. szeptember 15., Vṛndāvana
