A hatvannégy köröm végeztével sétáltam át a recepción, megláttam egy újságot, és el akartam olvasni.
Mi ez? Most fejeztem be hatvannégy kört, és az az első, hogy megyek és újságot olvasok?! - gondoltam.
Mivel az elme számára olyan nagy stressz volt hatvannégy kört japázni - ez alatt az idő alatt lényegében az éneklésre fókuszáltam -, úgy éreztem, pihenni kell, olvasni egy újságot, ilysemit csinálni.
Nem olyan egyszerű csak énekelni, és csak a Kṛṣṇa iránti mély szeretet miatt énekelni. Ez egy igen magas szint, de ha legalább a szokásos módon éneklünk, akkor azzal fogást vehetünk az erdőtűzön, és kordában tudjuk tartani. Még ég... Még nem aludt ki... éjjel-nappal ott ég a szívben... az anyagi vágyak még ott égnek, lángolnak és nyomnak... de határok között tudjuk őket tartani.
Mint ahogyan az erdőtűzzel teszik: időnként kitisztítják a tűz körül a területet, árkot ásnak, s így nincs mi tovább táplálja a tüzet, így a terjedése megáll, s ott ég tovább.
Kadamba Kanana Maharaja: Śikṣāṣṭaka szeminárium
2014. október, Mayapur
