Öröm korán reggel ezeken az utakon sétálni, és egyedül japázni. Amikor a háziak kutyáit felébresztem, s azok ugatni kezdenek, azzal arra vagyok emlékeztetve, hogy béketűrőnek kell lennem.
Majd egy félreeső helyen, mely a kutyák területén kívül van megállok, s néhány sárga vadvirágot szedek. A növényvilágra gondolok, arra, hogy ez nekik szenvedés, és hogy ez az embereknek szépségnek látszik. De leginkább csak sétálok és japázok, sétálok és japázok. Ez az igazi gazdagság! Nincs semmi ennél fontosabb.
Olaszország nem Vṛndāvana, és én nem vagyok Haridāsa Ṭhākura, de a Név tiszta és az ābhāsa néhány sugara szűrődik le hozzám, hogy eloszlassa a belső sötétségem.
Satsvarūpa dāsa Goswami: Begging for the Nectar of the Holy Name.
187-188. oldal
