- Hosszútávon ez a film valójában segít nekünk, mert az emberek cégül majd elfelejtik a dam maro dam részt, és csak a Hare Kṛṣṇa, Hare Rāma lesz, amire emlékezni fognak. - mondta Prabhupāda.
Aztán ez be is következett. Kalkuttából Bombaybe mentem, ahol rengeteg utcagyerek van, koldultak vagy újságot árultak, s akármikor is láttak meg bennünket, kezüket a szájukhoz téve, mintha hasist szívnának, gúnyosan énekelni kezdtek: "Dam maro dam, dam maro dam..." Többnyire el sem jutottak addig a részig, hogy "Hare Kṛṣṇa Hare Rāma", csak "Dam maro dam." Olyan volt, mint a pestis. Bárhová mentünk, ezek a gyerekek körbevettek mindket és csak gúnyolódtak: "Dam maro dam."
Ez így ment egy ideig, és nehéz volt. Majd talán egy évvel a különösen népszerű dal játszása után a hangsúly megváltozott. A két rész; a "Dam maro dam" és a "Hare Kṛṣṇa Hare Rāma" egyenlő lett.
Majd végül, ahogyan Prabhupāda megjósolta, a "Dam maro dam" teljesen elmaradt, s amikor az emberek megláttak minket, csak mosolyogtak és azt mondták: "Hare Kṛṣṇa Hare Rāma."
Giriraj Swami: Watering the Seed. With Teachings from His Divine Grace A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada. 266. oldal
