Bhakta: A japa közbeni testtartással kapcsolatban van egy kérdésem. Az a megértésem, hogy japa közben imádkozol Kṛṣṇához, hogy foglaljon le a szolgálatában. Ha én könyörgök, akkor az én természetes testtartásom egy kicsit előre hajlott tartás. Egyenesen ülni a természetes hajlamommal, hogy meghajlok, miközben könyörgök, szembe megy. Nem tudom, hogyan értsem ezt meg.
Sacinandana Swami: A testtartás hangulatot teremt. Ha úgy ülsz, hogy a kezeid nyitva vannak, akkor egy befogadó hangulatot hozol létre. Amikor az orrod az égbe emelve ülsz, az egy büszke hangulat. Ha összegörnyedsz, akkor természetes módon fogsz alázatosságot érezni. Aligha tudsz görnyedten ülve büszke lenni. [...] ha őszintén az odaadás hangulatában vagy, és nem az alvás határán állsz, ami a görnyedésből szintén kialakulhat, akkor minden eszközzel tartsd meg ezt a helyzetet!
Śacīnandana Swami: Posture During Japa
In: Saranagati Newsletter. 107. szám, 2. oldal
