Végső soron nem az az unalmas, amit csinálunk, hanem az, ahogyan érzünk. Az elmélyült odaadás során ezért nem unatkozunk sosem, attól függetlenül, hogy mennyire húztuk vissza érzékeinket a külső ingerektől.
A bhaktijógik Isten ugyanazon Neveit újra meg újra, növekvő belső ízzel éneklik annak ellenére, hogy érzékeiket e világtól visszavonták.
Śrīla Bhaktisiddhānta, Śrīla Prabhupāda gurujának példája jut azonnal az eszembe. Ő elfogadta Nāmācārya Śrīla Haridāsa Ṭhākura esküjét, és Māyāpur dzsungelében ült tíz évig, hogy Isten Nevét egymilliárdszor énekelhesse. Egész biztos, hogy eközben sosem unatkozott.
Dhanurdhara Swami: Monday Morning Greetings 2019
#31 – Chant and Be Bored
