Egyszer Kṛṣṇának fájt a feje, s azt mondta, az egyetlen orvosság, ami meggyógyíthatja az a bhaktája lábának pora.
Elküldtek egy hírnököt, aki mindenkinek elmondta ezt. Sokakkal beszélt, de mindegyikőjük a következőt mondta:
- Ó, ha az por a lábamról az Úr fejét megérintené, az egy hatalmas sértés lenne, s a pokolba mennék! Nem adok port, hogy az Úr fejére tegyék.
A hírnök elkeseredett, Krsna pedig a következőt mondta neki:
- Menj el Vṛndavanába, és nézd meg, ott mi fog történni!
A hírnök el is ment Vṛndavanába, ahol a gopīk azonnal köré gyűltek, s kérdezősködni kezdtek:
- Te Kṛṣṇától jöttél! Hogy van az Urunk? Arra kérünk, mondd el, mit csinál!
- Az Úrnak fáj a feje. - felelte a hírvivő.
- Ó, ne! Az Úrnak fáj a feje! Ó, ne! Mi tehetnénk Érte?
- Az egyetlen dolog, ami meggyógyíthatja az a bhaktája lábának pora.
- Igen! Vidd, vidd mindet, annyit, amennyit csak akarsz! Mindet vidd el!
- Nem tudjátok, hogy ezért a pokolra fogtok jutni? - érdeklődött a hírnök.
- Nem érdekel, ha a pokolba is kell mennünk, amíg így Kṛṣṇa fejfájása orvosolható! - mondták a gopīk.
Ez a szeretet, a tiszta, önzetlen istenszeretet. S ez kell, hogy az élet célja legyen! És, ahogyan a szentírások és nagyszerű autoritások, mint Caitanya Mahāprabhu ajánlják, ezt a szeretetet el lehet érni mindössze az Úr Szent Nevének
Hare Kṛṣṇa
Hare Kṛṣṇa
Kṛṣṇa Kṛṣṇa
Hare Hare
Hare Rāma
Hare Rāma
Rāma Rāma
Hare Hare
őszinte éneklésével.
Giriraj Swami: Watering the Seed. With Teachings from His Divine Grace A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada. 290. oldal
