Mivel az elme mindig valami elterelődést és változást keres, így a szilárdság és az íz ellensége. Ezért - a meditációra való képességünkhöz mérten - ki kell jelöljünk egy helyet és kizárólagos időt a japára úgy, hogy közben ne zavarjon bennünket semmi, ami érdekelhet vagy ami a kötelességünk. Ez idő alatt így szabadon megfigyelhetjük és a Szent Névre rögzíthetjük az elmét.
Az elme fókuszálását tekintve a japa igen erőteljes folyamat, de gyakorlást igényel. Anélkül, hogy összehangolt erőfeszítést tennénk és gyakorolnánk, hogy hogyan tartsuk az elmét a jelenben és Isten társaságának megtapasztalaásában, valószínűtlen, hogy valaha is teljesen belépünk a ruci, az íz világába.
Dhanurdhara Swami: Monday Morning Greetings 2020
3 – How to Get a Taste for Bhakti
